Már 1972-ben, amikor az EU-Közösségben először fogalmazódott meg stratégiai kérdésként a környezetvédelem, a tagállamok állam- és kormányfői a következőket deklarálták:

„A gazdasági fejlődés nem önmagáért való cél, … az élet minőségének, valamint az élet színvonalának a javulását kell eredményeznie.”

Napjainkban más jellegű, ám bizonyos értelemben jóval nagyobb kihívás az ún. fenntartható fejlődési út kialakítása.

A Közösségek állam- és kormányfői az 1990-es dublini csúcstalálkozójukon ismerték fel ezt a kihívást, és kijelentették:

„Tisztában vagyunk azzal, hogy saját polgáraink és a tágabb világ környezetéért különleges felelősséggel tartozunk. Vállaljuk, hogy fokozzuk erőfeszítéseinket a közösség és az egész világ – amelynek a közösség részét képezi – természeti környezetének megóvásáért. A közösség és tagállamainak ezen akcióját egyeztetett alapon, a fenntartható fejlődés, a megelőzés és elővigyázatosság elvének megfelelően szándékozunk megvalósítani… Az ilyen akciók célja a polgárok tiszta és egészséges környezethez való jogának biztosítása…E célkitűzés teljes megvalósítása közös felelősség kell hogy legyen.”

Nemcsak az EU-ban, de világszerte növekvő aggodalommal figyelik a környezet állapotának folyamatos romlását, és a globális életfenntartó rendszerek komoly pusztulását. A közösség stratégiájának döntő eleme olyan politikák és programok támogatása, amelyek a természeti erőforrások méltányosabb elosztásával javítják az emberi élet minőségét.

A fejlődés csak akkor „valódi”, ha az élet minőségét javítja.

A „Brundtland Jelentés” a fenntartható fejlődést a következőképpen határozza meg:

„… fejlődés, amely úgy elégíti ki a jelen nemzedékek igényeit, hogy az ne akadályozza a jövő nemzedékek képességét saját igényeik kielégítésében.”

A „Brundtland Jelentés” kiemelte, hogy a világ népességének csupán 26%-át kitevő „fejlett országok” a felelősek a világ energia-, papír-, acél-, és egyéb fémfelhasználás 80%-ának elfogyasztásáért.

A fenntartható fejlődésnek tehát a következő jellemzőit határozhatjuk meg:

- fenntartja az élet általános minőségét,

- biztosítja a természeti erőforrások folyamatos elérhetőségét,

- elkerüli a tartós környezeti károkat.

Az új évezredben a környezeti kihívásokkal való szembenézéshez és a fenntartható fejlődés elérésére tett erőfeszítésekhez azokra a tényezőkre és tevékenységekre kell összpontosítani megelőző jelleggel, amelyek károsítják a környezetet és csökkentik a természeti erőforráskészletet, ahelyett, hogy – amint az a múltban megszokott volt a problémák megjelenése kényszerítené ki az intézkedéseket.

A fenntartható fejlődés eléréséhez - előrelátó, összehangolt és hatékony megközelítésre van szükség.

A Közösségnek mint a világ egyik legnagyobb gazdasági és kereskedelmi szereplőjének felelősséget kell vállalnia mind a jelen, mind a jövő nemzedékeiért.